ZooMa

magyar állatkerti hírek

Aki az elmúlt évtizedben nem járt állatkertben, annak le fog esni az álla

Feltéve, ha felkeresi valamelyik hazai állatkertet, mert az biztos, hogy teljesen más kép él a fejében, mint ami a valóság. Ráadásul úgy tűnik, hogy egyre inkább sikerül megtalálni az egyensúlyt a népszerű és a leginkább veszélyeztetett fajok tartása között. Tehát egyaránt lehet szurkolni például Debrecenben is egy eddig itthon még sikeresen nem szaporított faj két példányának szerelmi gyümölcséért, illetve megszerettetni a gyermekünkkel a lovak közelségét a shetlandi pónik segítségével. Dr. Nagy Gergely Sándorral, a Nagyerdei Kultúrpark, azaz a debreceni állat- és növénykert, valamint vidámpark ügyvezető igazgatójával tekintettük át a 2019-es esztendőt, valamint beszélgettünk az európai léptékű sikerekről és hazai nehézségekről.   

Minden állatkertben a legfontosabb eseménynek a születések számítanak. 2019-ben milyen újszülöttek érkezése volt a legörömtelibb, esetleg legváratlanabb?

Rendkívül színes és gazdag év van mögöttünk, egészen pontosan harmincöt fajnál volt szaporulatunk, így jelenleg százhatvannyolc faj közel nyolcszáz egyede látható nálunk. Ezek közül kiemelném például a februárban született recés zsiráfot, amelynek felnevelésében az elmúlt évek során már nagy rutint szereztünk. A pápaszemes pingvinjeink is nagyon szépen szaporodtak idén, akárcsak a közönségkedvencek egyikének számító wallisi feketeorrú juhok, akik kétszer is megörvendeztettek minket. Az aráknál történelmi nagyságot ért el a nálunk lévő példányok száma. Az utóbbiak között is több olyan volt, akit kézből kellett etetni, így a látogatók nagy örömére sokszor lehetett megpillantani egy-egy gondozót, ahogy gyalogosan vagy biciklivel megy az állatkerten belül egyik helyről a másikra, és eközben a vállán ott ül egy kis papagájfióka.

Az Európai Fajmegőrzési Program (EEP) keretében megszokott, hogy különböző egyedek kerülnek át máshova, illetve érkeznek más állatkertekből. Milyen mozgások voltak a legfontosabbak?

Meg kell említenem az állatkertek éjszakáján átadott, teljes mértékben saját erőből megvalósított, modern bemutatót, amelybe a világon összesen csak tíz állatkertben, itthon pedig csak nálunk látható cumingi varánusz érkezett. Ez a faj ugyan nem szerepel még a fajvédelmi programban, de reméljük, hogy hamarosan megkezdődhet az integrációja. Visszatérő faj az állatkertben a shetlandi póni, amely nagy szerepet vállal a lovaglás megszerettetésében, miután a hozzánk érkező gyermekek felülhetnek rájuk. Ezeken felül természetesen olyan fajok is érkeztek, amelyekkel korábban nem volt dolgunk, és amelyekre nagyon komolyan fel kellett készülni, hiszen több olyan is akadt köztük, akik a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nagyon súlyos veszélyeztetettségi szinten vannak számon tartva.

Milyen komolyabb fejlesztések, építkezések fejeződtek be, illetve kezdődtek el?

A már említett varánuszbemutató mellett átadtuk az ország legnagyobb nyuszisimogatóját a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan, amit már teljesen belaktak a kosorrú, lógófülő nyulaink. A mi esetünkben azt fontos megemlíteni, hogy egyedüliként nálunk vidámpark is az intézmény része, így természetesen ott is végeztünk korszerűsítési munkálatokat. Végül mindenképpen kiemelném az online, mobilról történő jegyvásárlást mint kényelmi fejlesztést, amit az országban elsőként valósítottunk meg. 

A szervezett rendszeres vagy egyszeri programok közül melyikre a legbüszkébb?

Nehéz csak néhányat megemlíteni, hiszen a vidámpark műfajából adódóan is elvárás volt az, hogy minél változatosabb kínálatunk legyen, ráadásul tagjai vagyunk a botanikus kertek hazai szövetségének is, így a növénykertünkben is kínáltunk számos programot az állatkerti élmények mellett. Kiemelném azért Kelet-Magyarország legnagyobb gyermekfesztiválját, amit a Campus Fesztiválhoz kapcsolódóan rendeztünk meg. Az állatkert vonatkozásában pedig talán azt érdemes hangsúlyozni, hogy igyekszünk továbbra is haladni a tematikus napok megszervezésének útján, amelyre jó példa a terráriumok és akváriumok hétvégéje, ahol bárki betekintést nyerhetett interaktív programok segítségével abba, hogy milyen egy akváriumot készíteni.

Hányan keresték fel az állatkertet, illetve lehet-e tudni, hogy a látogatói számot tekintve milyen ez az év, rosszabb vagy jobb volt az előzőnél?

Az elmúlt tíz év legmagasabb látogatói létszámával zártuk az évet, ami azt jelenti, hogy több, mint 160.000-en jöttek el hozzánk. Ráadásul nemcsak az állatkert, de a vidámpark is rekordmennyiségű látogatót vonzott.

Azt nagyon szépen végig lehetett követi az elmúlt évtizedekben, ahogyan az állatkertekben a szórakoztatásról folyamatosan egyre nagyobb hangsúly tolódik a természetvédelmi, fajmegőrzési, kutatási tevékenységre, valamint az ismeretterjesztésre, a látogatók oktatására. Mit tapasztal, a látogatóknál is érezhető valamilyen tendencia, azaz van-e valamilyen irányú változás a természet- és a környezetvédelmi tudatosság terén?

Ugyebár már az alapító okiratunkban is benne van, hogy az állatkertet természetvédelemre oktató és nevelő céllal hoztuk létre, és ez a mai napig minden egyes cselekedetünk alapját képezi. Amire a kérdés irányul, azt nehéz ugyan mérni, de rendszeresen készítünk a helyszínen és online is piackutatásokat, felméréseket a látogatóink körében, és az elmondható, hogy egyre nő az igény, hogy az állatkertek ezen szellemiség mentén működjenek. Ehhez kapcsolódik az is, hogy milyen pozitív fogadtatása volt annak, amikor kitiltottuk a területünkön lévő vendéglátóipari egységekből a műanyagokat. Az is szembetűnő, ahogy a zootáborosaink egyre tájékozottabban érkeznek hozzánk, és sok esetben ők nevelik a szüleiket környezettudatosságra. Azt gondolom, hogy miután közel négymillióan látogatják a hazai állatkerteket, nagy a felelőssége minden állatkerti dolgozónak, hogy ne csak a hulladékgazdálkodás terén, de a természetvédelmi kérdésekben is érdemben tudjuk megszólítani a látogatókat. 

Az állatkert tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA). Egy kívülálló számára talán nehezen megfogható, hogy mi a szerepe ennek a szervezetnek. Mi volt ebben az esztendőben a legfontosabb küldetése, akciója az EAZA-nak, és hogyan értékeli ezt?

Ennek a szervezetnek a munkája gyakorlatilag közel háromszáz európai állatkert közös munkáját, gondolkodását, együttműködését jelenti. Ugyanakkor vannak természetesen évről évre különböző akciók is, így 2019-ben a Silent Forest elnevezésű kampány volt, amelyhez csatlakozva igyekeztünk mi is felhívni a figyelmet az illegális madárkereskedelem európai vetületére. Ráadásul adományozó is szerepet vállaltunk, egészen pontosan egy délkelet-ázsiai rezervátum működtetéséhez járultunk mi is hozzá.

Ennek az európai összefogásnak nagy szerepe van az önállóan működő állatkertekben zajló kutatói és fajmegőrzési programok koordinációjának. Mi volt az a leginkább kézzelfogható eredmény, amely csak más állatkertekkel való együttműködés révén születhetett meg?

Ez egy nagyon komplex kérdés, mármint hogy hogyan is működne jól a nemzetei parkok, állatkertek, államok és civil szervezetek együttműködése annak érdekében, hogy a kihalásra ítélt fajokat valahogy segítsük megmenteni. Sokszor láthatjuk, hogy a magyar állatkertek anyagi szempontból nem állnak úgy, hogy ilyen programokban részt tudjanak venni. Ennek ellenére a szándék megvan, és időnként eredmények is. Saját példát hozva a leopárdmacskát emelném ki, amely kapcsán sikerült elérni, hogy bekerüljön a fajmegőrzési programba, ráadásul szaporulat is lett több európai állatkertben. 2020-ban pedig várhatóan az amerikai állatkerti szövetséget (AZA) is el tudjuk látni ebből a szaporulatból, egészen pontosan Prágától Miamiig alakulhat ki egy transzfer.

Évről évre egyre több vadon élő faj sodródik a kihalás szélére többek közt a klímaváltozás, az erdőirtások és az orvvadászat miatt. Hogyan látja az állatkertek szerepét, illetve törekvéseit ebben a gyakorlatilag az idővel vívott küzdelemben?

Az EAZA-tagoknál összesen tizenháromezer faj található meg, aminél azért jelentősen több él a bolygón. A küzdelem pedig valóban az idővel is zajlik, naponta halnak ki fajok jelenleg is. Ugyanakkor érdemes azt is megemlíteni, hogy nem mindig esik egybe a látogatói igény és a fajmegőrzési szempont. Gondolok itt arra, hogy nem biztos, hogy azok a fajok vonzzák a leginkább a látogatókat, akiknek a szaporítására és tartására nagyobb szükség lenne. Úgy látom azonban, hogy szerencsére egyre inkább sikerül megtalálni mindenhol az egyensúlyt e kettő halmaz között.

Idén sokat lehetett hallani a szélesszájú orrszarvú északi alfajának megmentéséért vívott tudományos, kutatók és állatkerti szakemberek részvételével zajló küzdelemről. Milyen hasonlóan veszélyeztetett állatokról lehet tudni, amelyekért már korábban, sikerrel megkezdődött a hagyományos úton, de állatkerti környezetben zajló szaporítási program, aminek köszönhetően talán elkerülhető a kihalásuk? 

Az az igazság, hogy mindig csak utólag tudjuk meg, hogy mit sikerült elérni. Folyamatban lévő vagy nemrég indult programoknál nehezen lehet kijelenteni, hogy sikerült-e megmenteni egy fajt a kihalástól, illetve jó úton járunk-e. Éppen ezért az állatkertek igyekeznek óvatosan fogalmazni, de összességében érdemes azt kimondani, hogy szinte mindenhol bővülés látható, tehát nagyon jól teljesítenek az európai állatkertek.

Kicsit elvonatkoztatva a visszatekintéstől, mi általánosságban most a legnagyobb nehézség az állatkertek számára?

Elsősorban anyagi természetű, hiszen egy non-profit munkáról van szó, amit önkormányzati tulajdonban lévő állatkertekben végeznek. Mi például a vidámparkkal együtt is csak a 60-70%-át tudjuk megtermelni a működésünknek, a maradék pedig az önkormányzat költségvetését terheli. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy aki fontosnak tartja a természetvédelmet és elismeri az állatkertek munkáját, az úgy tudja ezt támogatni, ha gyakran látogatja ezeket az intézményeket. Ugyanakkor szeretném azt is megélni újra, hogy a 2009-es megszüntetés után az állam újra állandó szerepet vállaljon a leglátogatottabb közgyűjtemények, az állatkertek fenntartásában, mint ahogy ezt teszi például múzeumok tekintetében. Már csak azért is, mert nemcsak a működtetés nehézkes, de az egyébként kiváló állatkerti szakemberek megtartása is egyre inkább gondot okoz, ugyanis ezt a területet is jelentősen érinti az elvándorlás.

A nehézségek ellenére mi jelenti a legnagyobb örömöt az állatkerti munka során? 

Az intézmények jellege olyan szívet melengető feladatot tartogat a mindennapokban, ami felülír minden nehézséget. A magyar állatkertekben dolgozó kollégák éppen ezért szerintem kivétel nélkül hivatásként tekintenek a munkájukra. Ezen felül azt gondolom, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert a magyar emberek rendkívül állatszeretők, állatokat tisztelők, és minden korosztályból azok a visszajelzések érkeznek felénk, hogy érdemes folytatnunk a munkánkat. Emellett pedig természetesen a gondozott állataink jóléte, öröme, boldogulása jelenti a legnagyobb örömöt.

Milyen új fajok érkezése várható esetleg a 2020-as esztendőben, illetve lehet-e arról már most tudni, hogy milyen meglévő egyedekhez érkezhetnek szaporítási céllal párok? Valamint vannak-e már olyan párok, akik esetében nagyon várják már, hogy utódokat hozzanak világra, és talán ez pont ebben az évben várható? 

Természetesen szeretnénk érdemben növelni a gyűjteményi számot, ami párkeresést is jelent több állatunk számára. Így például a kazuárunk társat kap, ráadásul úgy, hogy ennek a fajnak nagyon nehéz a szaporítása, Magyarországon például ez még sajnos nem is sikerült. Továbbá akit talán nagy várakozás fog övezni, az az észak-kínai leopárdunkhoz érkező nőstény, hiszen négy egymást követő évben is volt nálunk szaporulat, ami nagyon biztató, ráadásul ezzel Európában csúcstartók is vagyunk. Végül az érkező zebracsapatot vagy az európai bölényeket is azt hiszem, hogy sokan fogják kedvelni. A többi pedig legyen meglepetés még.

Mik a legfontosabb fejlesztési, építési célok az új esztendőre vonatkozóan?

Sok múlik a fent említett anyagi lehetőségekről, támogatásoktól, ami azonban már biztos, hogy várható például egy komolyabb tengeri akvárium építése, ami eddig hiányzott nálunk, valamint az említett új fajok bemutatóit, kifutóit is elkészítjük a sok egyéb apró fejlesztés mellett.

Végül, ha egyetlen mondattal kellene megfogalmazni, akkor miért lehet jó hétvégi program az állatkert meglátogatása?

Azt hiszem, hogy azoknak igazán jó hétvégi program lehet, akik az elmúlt évtizedben nem jártak állatkertben, hiszen európai szinten is az egyik legjobban fejlődött az állatkerti állattartás, és számukra ez igazi hűha-élmény lesz, egészen biztosan más kép él a fejükben, mint ami most a valóság. Ugyan így már nem egy mondat, de azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy fogjuk karon azokat, akikről tudjuk, hogy régen jártak a hazai állatkertekben.

A képek forrása: facebook.com/zoodebrecen